Remember the memories!

November elseje. Sok mindent jelenthet ez a dátum... Valakinek a haloween-t, a sok jelmezzel, a faragott töklámpásokkal, kiaggatott hagymafűzérekkel... De mi nem Amerikában vagyunk. Az itthoniak felfoghatják úgy a mai napot, mint a többit. 24 óra, mialatt elvégzed a teendőid. Rengeteg diáknak az őszi szünet egy gondtalan időtartama.  De nálunk ez Mindenszentek.

Ilyenkor kimegyünk a rokonokkal a temetőbe, gyertyákat gyújtunk, koszorút helyezünk szeretteink sírjára. Mert igen, sajnos sokan nincsenek már köztünk... És nem is ismertem mindenkit. Az egyik nagypapámat még a gyerekei sem ismerték, apukám születése előtt eltávozott. A dédnagypapáim egytől- egyik kimaradtak az életemből. A nagymamám testvére egy éves koromban hagyott itt minket. Az anyai dédnagymamáimra még emlékszem. Amikor meséltek nekem, énekeltek, vagy csak a babakocsiban ringattak. Mert igen, néha ilyen régi emlékek is előjönnek. Amikor még éltek, nem gondoltam vissza ezekre a pillanatokra... Pedig egytől-egyik kincs az összes ilyen esemény! Mert azt mutatja, hogy szeretve voltunk! És vagyunk is, mivel ők mindig is élni fognak számomra.
Bogival együtt. Ugyanis öt éves voltam, mikor meghalt a legjobb barátnőm... Olyan hirtelen történt! Pár nappal a halála előtt még együtt játszottunk! Kiakasztottuk a nővérét! De már nem lehetett rajta segíteni... Mennyit szenvedhetett... Bele sem merek gondolni... Hatalmas fájdalmai lehettek... El sem értték a kórházat... Így már tényleg nem tehettek semmit. Hiábavaló volt minden próbálkozás a megmentésére. Késő volt... És talán ez volt a legmegrázóbb esemény az eddigi életemben . Hét évet élt! Hetet! Pedig ő mindig szorgalmas, tiszta lelkű, szeretetteljes lány volt! Még csak akkor ismerkedett meg az iskola rejtelmeivel! Nem izgulhatott a felvételi miatt , nem kapta meg az első csókját, nem mehetett haza kicsit becsípve, nem volt lehetősége élni! Talán kicsit bűntudatom is volt, hogy én ott lehettem a testvére esküvőjén, míg ő csak fentről figyelhette. Pedig őt nem lehetett nem szeretni... Amikor a kisboltunkban az Anikó néninek válogattuk az aprót... Vagy mikor a tükör előtt babázva meséltük el az oviban történteket... Vagy kiültünk hozzájuk az ablak alá egy takaróra, és annyira filozofáltunk, amenynire egy öt és egy hétéves  kislány képes lehet ilyenre. Egyszerűen a legjobb barátnőm volt. Nagyon sokszor eszembe jut, nem is hinné, hányszor... És a húgom életében is fontos szerepet játszott, de ő nem igazán emlékezhet erre, hiszem alig múlt akkor három éves.
Ezzel annyit akartam mondani, hogy becsüld meg az életet! Ugyanis nem tudod mikor mi vár rád. Sajnos ez az egész teljesen kiszámíthatatlan. Ezért is nevess sokat, legyél annyit a családoddal és a barátaiddal amennyit csak tudsz, próbálj ki mindent (egy bizonyos határon belül), egyszerűen szeress élni! Becsüld meg, mert neked megadatott! Már akkor szerencsés vagy! Itt van Rompos Boglár Virág példája... Tudom, hogy most figyel a többi elhunyt szerettemmel együtt. És biztosan mindenkit a mai napon...
Ezért gyújtson ma mindneki gyertyát, mert azt mondják a halottak napja azért van, hogy ha gyertyát gyújtasz, egy éjjelre az elhunytak hazatérhetnek hozzád.