Egy kis ismertető.:)

Hát, sziasztok!:)

 Úgy döntöttem, újra belevágok. Igen, ezelőtt is írtam, de töröltem a dolgaimat, mert nem jött visszajelzés , és rossznak gondoltam az irományaimat. Nem emlékezhet senki, hiszen mindent megváltoztattam , a nevemtől elkezdve a kedvenc zenémig.. Na nem mintha olyan sok olvasóm lett volna. :D
De a két blog teljesen különböző... Az előző egy rövid kis történet volt, ami egy éjszaka alatt született meg az elég kusza agyamban. Azért írtam, mert emlékszem arra, milyen volt először egy velem egyidős lány történetét olvasni. Olyan volt, mintha rólam írna, az életemről, és nem éreztem magam egyedül a problémáimmal. Csak úgy faltam az oldalakat, mikor felkerült az új fejezet. Úr isten, hogy mérgelődött a sok tini, amikor nem került fel az új rész időben! :) Na mindegy, ismét elkanyarodtam a témától...
Úgy gondoltam, én is elkezdek írni, csak úgy magamnak... Rengeteg ötlet pattant ki a fejemből, el is kezdtem papírra vetni a nyerő gondolatot. Már a hetedik fejezetnél jártam, amikor elegem lett, és kikértem egy barátom véleményét. Úgy gondolta, hogy ez egy nagyon jó sztori eddig, és hogy hozzam nyilvánosságra legalább a neten, osszam meg másokkal az agyszüleményemet. Hát igen, úgy gondoltam elfogult, és én biztosan nem... Aztán ismét eszembe jutott az első olvasási élményem. A vélemények körülbelül verekedtek a fejemben, az egyik felem azt sugallta, próbáljam meg, nem vesztek vele semmit, esetleg kinevetnek páran, az meg úgy is jellemző... Hátha más is annyira magára talál az én sztorimban, mint ahogy velem történt... Maximum majd törlöm , ha senki nem kiváncsi rá... De ekkor jött a pesszimista énem ... Hiszen azt akarom, hogy kinevessenek? Kritizáljanak? Megalázzanak nyilvánosan? Na erre nem vágyik senki! Minek égetném le magam a neten is, a való életben megtörténik elégszer!
De az optimista énem nyert, feltettem az első fejezetet...Majd a másodikat... És a harmadikat... Így ment ez egészen sokáig, majd visszajelzések és az ihlet hiányában ... töröltem a blogot. Megfutamodtam. Túlságosan féltem mások véleményétől, és amúgy is ez egy hobbi volt, elég béna és rövid is lett az egész, hagytam a francba.
Ez egy új kezdet, most nem mások miatt kezdem el ezt, hanem mert kell egy hely, ahol kifejezhetem magam. Mivel igazából senkivel nem beszélhetem ki a gondjaim, nem sírhatok egy jót senki előtt, érdektelennek érzem magam, így jött az írás. Már ettől a jó pár sortól is könnyebb lett a lelkem, pedig még semmi olyat nem írtam. Egyszerűen jobb érzés. Szabadnak érzem magam. Itt kimondhatom úgy a véleményem úgy, hogy nem bántom meg az embereket, nem néz le senki... Legalábbis a szememben nem, természetesen.
Hát ez lenne a blog célja, talán egyszer nyilvánossá teszem..:))
Puszi : Lonely Girl ;)  :*