Remek!

Hamarosan vége a szünetnek... Nektek gogy telt eddig? :)
ÉN buliztam egy fergetegeset, sokat aludtam, sorozatot néztem... és le vagyok maradva a kötelezővel! Három nap alatt ki kéne olvasnom, de olyan unalmas, hogy menten elalszok, ha csak rá gondolok! Mindegy, valahogy megoldom...
Egyenlőre ennyi.
Puszi :*

Kicsit túlpörögve

Halihó! :) 

Hát igen, a szünetben senki nem elfoglalt, ezért van időm írni rendesen... :D
Nos, mivel a bulit követő reggelen öt óra fele aludtunk el és fél nyolckor keltettek minket , így én tegnap délután fél ötkor szépen elaludtam, a szüleimnek köszöntem mikor hazaértek,visszafeküdtem,  majd fél kilencig fel sem keltem... Igen, 16 óra hossza nem okozott gondot, egyedül arra keltem fel, hogy fázom, így kislattyogtam az ágyneműmért, majd ismét vissza. Dehát szünet van, egy évben egyszer megengedhetem magamnak, nem? De ahogy visszaemlékezem a tegnap ebédkor történtekre, vissza akarok menni a suliba, most!!! Fél hatkor akarok kelni, hogy ne lássam az idősebbik tesómat, majd akkor hazaérni, amikor éppen elmegy itthonról focira! Ugyanis ennek a lányka a zsigereiben van a bunkóság! Könyörgöm, még barátai sincsenek, mivel mindenkit eltaszít a taplóságával! Csak a picsáját tudja tenni valami kis hülyegyereknek, még azt is röhejesen... Hajat és fogat mosni nem szokott, sokszor fürdés nélkül elalszik, mert lusta 10 lépést megtenni, és lezuhanyozni...A családból mindenkivel úgy beszél mint a kutyájával, mindnekit csak csicskáztat... egyszerűen nevetséges! Egy hülye lajhár! Ha az még nem elég, hogy velem is csak köcsög tud lenni (elnézést a szövegben előforduló trágár kifejezésekért), a hatéves kushúgunkat is mindig csak bántja! Képes összeverekedni egy hat éves kislánynal ! Azt hiszi, olyan nagy lány, mert betöltötte a tizenkettőt!
Na mindegy, bocsánat, nem akartam , hogy így kibukjon belőlem... mindegy is...
Puszi mindenkinek! :*

Félhomály

Sziasztok! :) 

Nos, elsőnek a tegnapi bulit szeretném szóba hozni...:)
Nagyon jól sikerült!!! Igaz, kicsit több alkohol is lecsúszott a kelleténél, de ez sem volt vészes. Jópáran voltunk, a zene a Máté nagy hangfaláról ment, szóval a szomszédok is jó zenét hallgattak, ha akarták, ha nem... :D Elég későn értünk haza, háromkor estünk be a kapun. Igen, négyőnk közül valaki négykézláb jutott fel az emeletre, virslivel dobálózott, mustást nyomott valakinek a hajába, másnak az arcába, és még sorolhatnám...:D Majd mikor olyan négy óra fele úgy döntöttünk, hogy alszunk, ugyanaz a személy feltankolt üccsivel akkorát zakózott a sötétben a fapadlón, hogy még nekem is fájt!  De ezek után semmaradt el, zörgött, röhögött, csesztette az alvótársát... nagyon vicces volt minden és mindenki! :D
Nos, röviden ennyi, a lányok már sajna hazamentek mert sietniük kellett...
Erre az estére örökre emlékezni fogok (ha nem lesz amnéziám) , és tutira meg kell ismételni!!!:D

PARTYTIME !! ;)

Na sziasztok! :)

Igen, ma nagyon  jó kedvem van!! A címből könnyen kitalálható , miért . Ma bulizunk!!! Nem minden, hogy megkaptuk a Lukács-házat, a hozzám nagyon közel álló unokatesvérem hamarosan belép az édes tizenhatba, a szülinapját ünnepeljük a Misecsöcs nevezetű "bandánkkal" , lejönnek a legjobb barátnői, és hozzám is vendégek érkeznek!!! Nóri, Dia, Betti, és Heni személyében! ;) Úúúúúú, remélem mindenki jól fogja érezni magát, és abban is hiszek, hogy senkit sem kell detoxba vinni az este végére! Részletek a buláááj után!
Csók! :*

Idő hiányában

Kész, vége! Elegem van! Komolyan mondom, nem hagynak élni! Nem, nem reagálom túl, majdnemcsak megfojtanak!
Nem elég az, hogy most kezdtem a gimit, bejárós vagyok, a buszom fél hétkor indul, így héttől órakezdésig ott dekkolok félkómában, napi 7-8 óra után szintén a buszra való várakozás miatt ötre érek haza ha nem késik az az ócskavas,utána nagynehezen hazabaktatok a húsz kiló körüli táskámmal, tanulok másnapra, és még én vagyok elhordva minden semmirekellő lusta trehány gyereknek! Hogy nem segítek itthon, mindenért veszekedni kell velem, miért nem mosogatok el magam után , stb stb... És akkor másnap reggel miért vagyok olyan mint egy zombi, miért nem aludtam el időben? Vajon miért?! Attól még, hogy a szüleim, nem vagyok a tulajdonuk... Fiatal vagyok , most kéne megélnem a legjobb éveimet, önfeledten nevetni, a barátaimmal hülyéskedni, felszabadultan jókat sétálni, megtalálni a szerelmet, egyszerűen csak kihasználni az életet... De nem, ez nem lehetséges, mivel még "kicsi vagy!" ... Persze a tizenkét éves húgomnak könnyű élete van... Nem tanul semmit, egész nap tévézik és fociedzésre jár, "pasizik" ! Már ha azt a gyereket egyáltalán fiúnak lehet nevezni... Furcsa egy lény, az biztos.De nem ez a lényeg, tőle nem követeli a házimunkát, nem neki kell vigyázni a kishúgunkra.. Akit persze imádok, egy imádnivaló hat éves kislány, de szükségem van magánszférára! De ezzel minden velem egyidős így van, nem? A korral jár? Vagy mi? Ezaz ajándék a sok pattanás mellé? Nem is tudom... Nem értem már ezt az egészet, de komolyan... Elviselhetetlen!
De nem is az a gond, ha megkérnek valamire... Tudom, hogy a szüleim rengeteget dolgoznak, és csak értünk teszik... De könyörgöm! Az össz kommunikációnk az mind veszekedés! És nem mindig az én hibámból! Ahhgrrr... Főleg kedves édesapám... Másokkal mindig kedves, aranyos, itthon pedig semmi sem jó neki, csak veszekedni tud... De a két húgom persze imádja...
Mindegy, nekem marad a zene, és mostmár az írás. Legalább ilyenkor kicsit lenyugszom, visszanyelem a könnyeim, nem kiabálok. Elfojtom az érzelmeim. De egyszer csak robbanni fogok... Tudom, hogy ez hamarosan bekövetkezik, már érzem... De nem feleselhetek a szüleimmel, mert akkor tiszteletlen vagyok... Attól még, hogy ő felnőtt, miért nem nyilváníthatom ki a véleményem? Ez egy elgondolkodtató kérdés... nagyon is az... És egy ugyan így a többi felnőttel szemben. A szüleim tisztelettudónak és illedelmesnek neveltek, így még hatodikban akkor sem szólalhattam meg, amikor egy kisebb balhé történt az egyik osztálytársammal. A szüleim jót mosolyogtak, hiszen a gyerekek veszekednek. Ők nem avatkoztak bele, de a lány édesanyja eljött, leordította a fejemet, megalázott az osztály előtt a semmiért, hazugságokat vágott a fejünkhöz.És nem szólhattam. Csak csendben ültem, és nyeltem a könnyeim. Hiszen mit mondhattam volna? Ön hazudik?! De ez is elég gáz, hogy egy felnőtt egy tizenegy éves lánnyal így beszél, így viselkedik, mikor nem akart senkit sem bántani szándékosan. Istenem, ez egy gyerekek között zajló vita volt! És nagykorú anyuka létére elfordítja a fejét az utcán , nem köszön vissza, ha meglát...Anyukámék tudták, hogy meg tudom oldani a problémát. De ez az analfabéta mégis beleavatkozott Nem szabad ilyen kis dolgoknál megakadni. Jönnek majd annál nagyobb gondok is, mint összeveszni a "barátnőddel". Nem az a legrosszabb eset, ha összeszólalkozol valakivel. Az élettől akkora pofonokat fogsz kapni, hogy nem is gondolnád; már most rájöttem, hogy tele van kétszínű emberekkel a környezetem. Sok magamutogató, nagyképű majom. Sőt, kaméleonok. Így hívjuk őket a barátnőmmel. Nem vagyok az a visszahúzódó típus, így mindig az illető szemébe mondtam a véleményem, nem a háta mögött beszéltem ki.Talán ebben különbözhet a felnőtt kortól ez az időszak? Hogy a felnőtteknek  fékezni kell magukat, nem járhat el csak úgy a szájuk? Vagy bölcsebben állnak a dologhoz?Előveszik a buddha énjüket? De a mi problémánkat csak mosolyogva megoldják, tanácsot adnak... Egymással viszont már azon is össze tudnak veszni, hogy egyikőjük elfelejtett zsepit hozni a boltból...Olyankor hol marad a Bölcs Buddha énjük?  Nem tudom... Egyszerűen nem tudom megérteni.
Részben ezért tisztelem a szüleimet. Visszagondolva az első sorokra, eltúloztam a dolgot, mert tudom, hogy úgyanúgy szeretnek mind a hármunkat, ha magamba nézek tudom, hogy segítenem kéne nekik, mivel mind a ketten éjt nappallá téve dolgoznak; értünk. Hogy midnenünk meglegyen. Ennek hála semmiben nem szenvedek/szenvedtem hiányt , sokat tesznek értem.. De néha azt gondolom, nem kell a drága telefon, a szép ház, semmi... Csak egy kis időt, szeretetet szeretnék tőlük... Hogy legyen idejük egyszer együtt röpizni, sétálni, biciklizni... De túl elfoglaltak... Csakhogy az elmúlt éveket nem hozhatja már vissza senki és semmi, a megkeresett pénz sem.

Egy kis ismertető.:)

Hát, sziasztok!:)

 Úgy döntöttem, újra belevágok. Igen, ezelőtt is írtam, de töröltem a dolgaimat, mert nem jött visszajelzés , és rossznak gondoltam az irományaimat. Nem emlékezhet senki, hiszen mindent megváltoztattam , a nevemtől elkezdve a kedvenc zenémig.. Na nem mintha olyan sok olvasóm lett volna. :D
De a két blog teljesen különböző... Az előző egy rövid kis történet volt, ami egy éjszaka alatt született meg az elég kusza agyamban. Azért írtam, mert emlékszem arra, milyen volt először egy velem egyidős lány történetét olvasni. Olyan volt, mintha rólam írna, az életemről, és nem éreztem magam egyedül a problémáimmal. Csak úgy faltam az oldalakat, mikor felkerült az új fejezet. Úr isten, hogy mérgelődött a sok tini, amikor nem került fel az új rész időben! :) Na mindegy, ismét elkanyarodtam a témától...
Úgy gondoltam, én is elkezdek írni, csak úgy magamnak... Rengeteg ötlet pattant ki a fejemből, el is kezdtem papírra vetni a nyerő gondolatot. Már a hetedik fejezetnél jártam, amikor elegem lett, és kikértem egy barátom véleményét. Úgy gondolta, hogy ez egy nagyon jó sztori eddig, és hogy hozzam nyilvánosságra legalább a neten, osszam meg másokkal az agyszüleményemet. Hát igen, úgy gondoltam elfogult, és én biztosan nem... Aztán ismét eszembe jutott az első olvasási élményem. A vélemények körülbelül verekedtek a fejemben, az egyik felem azt sugallta, próbáljam meg, nem vesztek vele semmit, esetleg kinevetnek páran, az meg úgy is jellemző... Hátha más is annyira magára talál az én sztorimban, mint ahogy velem történt... Maximum majd törlöm , ha senki nem kiváncsi rá... De ekkor jött a pesszimista énem ... Hiszen azt akarom, hogy kinevessenek? Kritizáljanak? Megalázzanak nyilvánosan? Na erre nem vágyik senki! Minek égetném le magam a neten is, a való életben megtörténik elégszer!
De az optimista énem nyert, feltettem az első fejezetet...Majd a másodikat... És a harmadikat... Így ment ez egészen sokáig, majd visszajelzések és az ihlet hiányában ... töröltem a blogot. Megfutamodtam. Túlságosan féltem mások véleményétől, és amúgy is ez egy hobbi volt, elég béna és rövid is lett az egész, hagytam a francba.
Ez egy új kezdet, most nem mások miatt kezdem el ezt, hanem mert kell egy hely, ahol kifejezhetem magam. Mivel igazából senkivel nem beszélhetem ki a gondjaim, nem sírhatok egy jót senki előtt, érdektelennek érzem magam, így jött az írás. Már ettől a jó pár sortól is könnyebb lett a lelkem, pedig még semmi olyat nem írtam. Egyszerűen jobb érzés. Szabadnak érzem magam. Itt kimondhatom úgy a véleményem úgy, hogy nem bántom meg az embereket, nem néz le senki... Legalábbis a szememben nem, természetesen.
Hát ez lenne a blog célja, talán egyszer nyilvánossá teszem..:))
Puszi : Lonely Girl ;)  :*